Autista napló

Autista napló

Dolgok szó szerint értése

2024. április 19. - Avesbird

- Most a padtársatokkal játsszátok el, hogy most ismerkedtek meg először!- utasít a Némettanár.

- Guten Tag!- mosolyog Eszter.

- Guten Tag, Eszter!- próbálom utánozni barátnőm mosolyát.

- Nem jó, Lili.- szól közbe a Némettanár.

- De ő is Guten Taggal köszönt.- lepődök meg. - Rosszul ejtettem volna?

- Nem az a probléma, hogy rossz szavakat használtál, hanem az, hogy most azt játsszuk, hogy nem ismered őt. - magyarázza a Tanító Néni. - Ezért most úgy kell tenni, mintha nem tudnál róla semmit.

- Wie heißt du?- kérdezi Eszter.

- Ich heiße Lili. - válaszolok. - Wie alt bist du?

- Állj meg egy pillanatra, Lili.

Talpra ugrok és kihúzom magam. Az osztály nevetésben tör ki.

- Mit csináltam rosszul? Összekevertem a szavakat? Remélem nem csúnya szót mondtam. Nem akarok fekete pontot kapni!

A Némettanár bosszúsnak látszik.

- Én csak azt akartam megkérdezni, hány éves!- magyarázkodok rémülten. 

A Tanító Néni megenyhül.

- Jól mondtad a kérdést, csak az a baj, hogy te nem kérdezted meg a nevét. Ha valaki megoszt veled valamit magáról, akkor neked is ugyanazt meg kell osztanod vele. Így fejezed ki, hogy érdekel a másik. Ez olyan mint, a szülinap. Amikor Eszternek van születésnapja, viszel neki ajándékot, és amikor neked van születésnapod, ő ad neked ajándékot.

- Értem!-kiáltok fel boldogan.- Wie heißt du?





Körbe körbe ugrálok a boldogságtól.

- Hibátlan dolgozat! Anyáék olyan büszkék lesznek!

Addig ugrálok, amíg meg nem hallom a mászóka felől a sírást. Kíváncsian a hang irányába fordulok. Eszter az. Oda kocogok hozzá. Meg akarom vigasztalni. A mesékben mindig ezt csinálják a barátok. Igyekszem magamban felidézni, hogy a történetekben, hogy csinálják. 

- 1. Lépés meg kell kérdezni mi a baj.- döntöm el.- Mi a baj Eszter?

- Megígéred, hogy nem nevetsz ki.- hüppögi.

- Megígérem.- igyekszek merev arcot vágni, hogy jelezzem nem áll szándékomban nevetni. Belül kicsit félek mi van, ha valami olyan történt vele, amin önkéntelenül is nevetni kezdek.

- Kettes lett a dolgozatom.- suttogja.

- Ez tényleg szörnyű. Nem értem miért hiszi, hogy ki fogom csúfolni. Én is sírok amikor rossz jegyet kapok. Most mit kell csinálni? A filmekben vigasztaláskor mindig ölelkeznek, de előbb sokszor mondanak valamit. Mi a helyes sorrend? Ja, igen. Ő megosztott valamiről egy információt most nekem kell.

- Az enyém hibátlan lett.- mondom és már felkészítem magam az ölelésre.

- Megígérted, hogy nem nevetsz ki!- csattan rám a lány.

- Nem is nevettelek ki.- mondom meglepetten.- Biztosan nem nevetek. Miért lett hirtelen ilyen mérges? Kihagytam valamit? Előbb kellett volna megölelni?

- Jó! Akkor mondd el mindenkinek, hogy kettest kaptam a te dolgozatod pedig hibátlan!- üvöltötte Eszter.

Annyira dühös volt. Elkezdtem föl alá rohangálni és mindenkinek oda kiabálni, hogy Eszter kettest kapott, az én dolgozatom pedig hibátlan, hogy minél előbb kiengeszteljem a barátnőmet.

- Hagyd abba! Soha többé nem beszélek veled!- kiáltja és elrohan.

- Biztos mérges a rossz jegy miatt.- állapítom meg.



- El kell mennem, ezért átjöttek Mamáék.- magyarázza Anya miután segített megírni a házi feladatot.

Délután végig ideges voltam, mert nem tudtam meddig tart a “soha többé nem beszélek veled”. Van, hogy másnap kibékülünk, de volt már olyan is, hogy több, mint egy hétig nem szólt hozzám. Erre a hírre rögtön felderülök.

- Igen!- kiáltok boldogan. - Sokkal gyakrabban kéne elmenned!

- Mit szeretnél csinálni, Lili?- kérdezi Mama.

- Hupikék törpikéket akarok nézni!

- Megint? Már a könyököm folyik ki.

- De én szeretném veled nézni.

Mama beteszi a kissé karcos DVD-t és elindítja filmet.

Hozzám hajol és csak ennyit mond.

- A parkolóban láttam, hogy amikor jöttetek haza anyukáddal egy néni rád köszönt és te nem válaszoltál. Ilyenkor mindig köszönni kell, mert ez így udvarias. Édesanyád is kellemetlenül érzi magát.

- Még te is, Mama? Ráadásul pont akkor kell közbe szólni, amikor Hókuszpókot fejbe veri a szekrény!

- Megígéred A Mamának, hogy köszönni fogsz?

- Megígérem.- bűntudatom van. Nem szeretek a Mamának hazudni, de nem kockáztathatok. Nem beszélhetek idegenhez, mert lehet, hogy elvisz.

A film csendben telik. Időnként megfogom a Mama könyökét és végig simítok rajta, hogy észre vegyem kifolytak- e már rajta a törpök. Tudtam, hogy az emberek fiziológiája  (nagyon büszke voltam magamra, hogy ezt a szót megjegyeztem az egyik doksi filmből, ezért suliban sokszor mondogattam) felnőtt korára megváltozik, magasabb lesz, a vicces rajzfilmek helyett az uncsi híradót fogja szeretni, a nőknek a fejük hátuljára is nő egy szempár (legalábbis Anya meg a Tanárnénik mondogatták mindig, hogy hátul is van szemük), és megtudtam, hogy az idős emberek, amit unnak az kifolyik a könyökükön. Hiába próbálkoztam egyszer sem láttam, hogy folynak ki a törpék.

 

Az autistáknak az elvont gondolkodás a nehezére esik. A legtöbbször mindent szó szerint vesznek. Emiatt a szarkazmust sem értik vagy csak nagyon nehezen. Ironikus módon a hangsúlyozás hiánya miatt, a legtöbb neurotipikusnak sem esik le, ha egy autista szarkazmust használ vagy viccel. Emiatt a szólásokat és a közmondásokat is nehezebben értjük meg. Hogy félre értéseket elkerüljük, erre létezik egy egyszerű megoldás. Autista ismerősöknél, vagy gyereknél kerüljük, amennyire csak lehet az elvont mondatokat és a szarkazmust, illetve próbáljuk a legpontosabban megfogalmazni az utasításokat. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy a gyerek ilyenekkel találkozzon az élete folyamán. Erre a családom azt találta, ki hogy időnként mondott szólásokat és megpróbálta megtanítani a jelentésüket. 

 

Segítségképp felsorolok néhány dolgot, amit én rendszeresen félre értettem:

 

Béka nő a hasadban. - Óvodában rettegtem valahányszor ittam, mert nem tudtam mennyi víztől nő ki a béka. Próbáltam is keveset inni.

 

Lassan kezdj el öltözködni!- Mit piszmogsz annyit!

 

Ne beszélj soha idegenekhez!- Nem értettem miért dühösek, amikor nem köszöntem.

 

A könyökömön jön ki.- Mindig nézegettem a nagyszüleim könyökét.

 

Nézd meg kint vagyok-e!-  Nagyon buta, ha még azt sem tudja, hogy itt áll.

 

Bármit kérdezhetsz. - Milyen parfümöt használsz? Csak hogy tudjam milyen távolságra üljek tőled.

 

Hátul is van szemem. -  Sokáig vártam, hogy kinőjön.

 

Amiért ennyit beszéltél kapsz egy különleges házit.- Még dicsekedtem is vele.

 

Az idősebbeknek mindig “Jó Napottal” és “Viszláttal köszönj!” - Anya olyan ideges volt, amikor a szomszéd tinilánynak így köszöntem.

 

- Ott van a kulcs.- Apa (szintén autista) csodálkozott, hogy Anya miért mérges amiért nem vitt kulcsot. Anya nem mondta, hogy vigyen.

 

- Ide tudnád adni a sót?- A sótartót bárki fel tudja emelni.

Hozzászólások (0)

A bejegyzés trackback címe:

https://autistanaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr8718384971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása