Más autisták rendszeresen írják, hogy az ünnepekre inkább stressz forrásként, mint élvezetes eseményként tekintenek. Ezt a bejegyzést azért írom, mert én autistaként is élveztem őket, de nem azért, mert kivételes vagyok, inkább sikerült nálam megtalálni az egyensúlyt, hogy az ünnepély leglényegesebb részei is meg legyenek és nekem se legyen túl sok.  

A húsvétról rengeteg vicces és kedves emlékem van. Elég rossz olvasni a felnőttként diagnosztizáltaktól, hogy mennyi kellemetlenségben volt is, meg van is részük miatta. Nagyon szeretném, hogy más autistáknak is ilyen élvezetes legyen inkább az ünnep. Azért választottam kifejezetten ezt az élményt, mert a legtöbbször arról írok mennyire más voltam, mint a többi gyerek. Ez az élménybeszámoló egy neurotipikus szájából is elhangozhatna. Kivételesen a tippeket előre írom, mert nagyon hosszú lett a történet, ugyanis tényleg egy nagyon kedves emlékemet írtam le ide.

Dolgok, amik nekem segítettek:

- Mindig felkészítettek előre a szüleim. El mondják a verset és rám fújják a parfümöt. 

- Mindig választhattam, melyik testrészemet érheti parfüm.Én csak a csuklómat engedtem és semmi mást.

-Tartsátok tiszteletben, ha az autista lány nem akarja, hogy meglocsolják, ne erőltessétek, ha nem szeretné!

- Ha megengedi, kérdezzétek meg hova szabad! Csak oda fújjatok parfümöt , ahol megengedi és csak oda! Nincs csak egy kicsit még ide, vagy oda!

- Locsolást parfüm helyett vízzel és csak picit. A szüleim ezt az óvónőkkel is megbeszélték, ezért a fiúk bent is csak vízzel csinálhatták. 

- Sok autista írta, hogy azért is nem volt buli ez az egész, mert a hozzátartozóik, tanáraik mindenképp be akarták mesélni nekik, hogy a nyuszi hozta a csokit. Az autista gyerekek sok olyan tényt tudhatnak, amit a kortársaik nem(ez, persze fordítva is igaz) például én közöltem a fogorvosommal, mikor az fogakat tönkretevő gonosz manókról próbált beszélni, hogy nem kell ilyeneket mondania, tudom mi az a baktérium.

Nem kell mindenáron a húsvéti nyúlhoz ragaszkodni. Én akkor is élveztem az édesség vadászatot, amikor tisztában voltam vele, a tanárok rejtették el őket.  

- Néhányan arról számoltak be, akaratuk ellenére kényszerítették őket játékra.  Én pont azért élveztem azokat a játékokat, amiket leírtam a történetben,  mert választhattam, mennyire szeretnék részt venni bennük, amikor meg elfáradtam elvonulhattam játszani a magam módján.

- A tojáskeresés az első alkalommal még feszült lehet, próbáljuk el az autista gyerekkel kisebb térben. Én a lakásban játszottam először ilyet. Könnyítésképpen még térképet is kaptam.

- Nem volt különleges menü. Ugyanaz volt az ebéd, mint máskor. Ha mindenképp elengedhetetlen az ünnepi lakoma gondoskodjatok róla, hogy az autista gyerek tudja enni a szokásosat. 

- Az ünnepek előtt autista gyerekkel ne menjetek nagy bevásárlásra!

- Ne kelljen az autistának vásárba, körmenetbe menni, ha nem akar

- Az autista locsoló fiúkat engedjük előre, hogy ne akkor kelljen locsolni, amikor már valakin túl sok a parfüm.

- Az autistának legyen helye elvonulni a buli alatt, hogy pihenhessen kicsit.

- Tudom furcsán hangzik, nekem a rajzfilmek is segítettek a felkészülésben. A TV-ben a különféle rajzfilmekben rendszeresen mutattak be húsvéti szokásokat. Amikor láttam, hogy a kedvenc mesehőseim miféle tevékenységekben vesznek részt, én is ki szerettem volna próbálni őket. 

- A legfontosabb kezdjétek kicsiben! Ha valamitől nagyon kényelmetlenül érzi magát az autista hozzá tartozó, ne erőltessétek! Ne feledjük, mindegyik autista más! Mindegyikük mást talál szórakoztatónak. Én szerettem a édességeket keresni, mert nagyon édesszájú vagyok, de a szintén autista testvérem nem is szereti a csokit. Soha egy falatot sem evett. Neki az tetszett, hogy olyan lehet, mint Dóra a felfedező.  

 Eljött a nagy nap. Mindjárt itt a tavaszi szünet. 

 Ma nincsenek tanórák, és korábban is megyünk haza. Verdesek a kezemmel, mint egy madár olyan izgatott vagyok. Eszembe jut, hogy az Osztályfőnök ezt nem szereti, ezért előkeresem a rajzfüzetemet, mert Anya azt mondta, próbáljam ezzel lefoglalni a kezemet, hogy ne bosszantsam a tanáromat. 

Ezen sokat szoktam gondolkodni, hogy a suliban miért nem engedik meg, hogy örüljek dolgoknak. Igyekszem is titokban tartani, ha boldog vagyok, mert jó jegyet szereztem, nehogy megint leszidjanak.

 Eszternek az volt az elmélete, amikor megkérdeztem tőle, miért udvariatlanság örülni, sokan azért lesznek tanárok, mert utálják a gyerekeket, ugyanis tanárként kínozhatják őket.

Egyetlen dolog miatt idegeskedek, bármennyire is próbálok nem gondolni rá. Az Osztályfőnök kitalálta, hogy minden fiú hozzon be parfümöt, hogy meglocsolhassák a lányokat. Már a gondolatba is beleborzongok, ez nekem túl sok szag. Anya sokszor mondta, hogy szóljak bátran a fiúknak, hogy csak kezemre tegyenek, mert az messzebb van az orromtól és könnyebben le tudom mosni szünetben. Én nem a fiúk miatt félek, a nagyon piszkálódósakat (ez rendszertani kategória volt az osztályban) leszámítva a többiek megteszik. Én az Osztályfőnöktől tartok. Több dologról jeleztem az osztálytársaimnak, hogy ne csináljanak velem valamit, mert nekem fáj, de ő rám szólt, hogy nem vagyok hercegnő, nekem is azt kell csinálni, mint a többieknek.

Ahogy tolltartóm után tapogatózom a kezembe akad valami szacskó. Meglepetten kiveszem. Uzsonna. Anya tudja, hogy ma korábban végzünk, de biztos ami biztos mindig rak el nekem tízórait, ha mégis megéheznék.

 Rajzolás közben igyekszem szájon át lélegezni. A fiúk úgy döntöttek a parfümös üvegek tökéletes vízipisztoly pótlékok. Néhány lány is csatlakozott hozzájuk. A teremben olyan szag van, mintha felrobbant volna egy parfümbolt.

- Legközelebb mondom Anyunak, hogy az uzsonna mellé tegyen gázálarcot. Anyát ismerve biztos tud szerezni egyet.

Sose szerettem hajat mosni, de elhatározom, kivételesen megkérem rá Anyát. 

- Jön a Tanár!- kiabál az őrszem. 

Mindenki a helyére fut és igyekszik úgy tenni, mintha fogalma se lenne hogy keletkezett tócsa a tábla előtt. 

- Osztály, vigyázz!- ordít az osztályfőnök. Mindig küzdök, hogy ne fogjam be a fülemet, amikor kiabál. Mint mindig, ráncolja a homlokát.

- Mi történt itt?- mindenki lefelé néz. Azt tudom, hogy a felnőttek nagyon rosszul hallanak és látnak, (nem fájnak nekik a zajok és nincsenek rosszul bizonyos ételek látványától) de van egy olyan érzésem, hogy a szaglásuknak semmi baja.

- Peti kezdte!

- A Dani locsolt le!

- Azt mondta, olyan vagyok, mint egy lány, megérdemelte!

A dörgő szidás alatt nagyon szerettem volna rossz gyerek lenni, hogy befoghassam a fülem, de udvarias gyerek olyat nem csinál.

- Miért kellet a spinosaurusnak kipusztulni? Most igazán megehetné egy az Osztályfőnököt.

- Előbb közösen elmondjuk a verseket! Aztán a fiúk meglocsolják lányokat. Utána gyülekező a folyosón! Kimegyünk az udvarra csendben! Ott mindenki megvárja, hogy az Igazgató elmondja az instrukciókat! Van kérdés?!

- Tanárnéni az enyém kifogyott.- szólalt meg szégyenkezve Peti

- Csak akkor beszélj, ha szólítalak! Még valaki?!

- Szinte az összes kéz felemelkedett. 

Féltem, hogy nem jutunk ki időben, mert elég sok idő elment azzal, hogy a fiúk újra töltötték a wc-ben az üvegeket.

Legvégül csak a verseket mondtuk el, a fiúknak nem maradt ideje hivatalosan meglocsolni minket. Az Osztályfőnök végig morgott a folyosón, hogy még erre sem vagyunk képesek. Én nem tudtam ezzel az állásponttal egyetérteni. A szag alapján mindenkit sikerült meglocsolni. Még az a furcsa, hosszú zöld levelű, mindig szagtalan növény (néhány osztálytársam szerint csak műanyag) az ablakban kivételesen virág illatot árasztott.

Én nem féltem, hogy el fogok hervadni, de most már tanároknak attól sem kellett tartania, hogy táblával vagy a padokkal ilyesmi történik.

 Kifele menet igyekeztem befogni az orromat. Csak akkor mertem ismét normálisan lélegezni, amikor kiértünk a friss levegőre.

- Figyelem!- kiáltott az Igazgató. - Kivételesen az emeletet leszámítva az összes terembe bemehettek. Először mindenkinek be kell kapcsolódnia egy tevékenységbe. Választhattok, hogy Marcsi nénivel festetek tojásokat, Bori nénivel oldotok meg németül rejtvényeket ötösért, vagy pedig kertészkedni segítetek torna ötösért. A kifestett tojásokat haza is vihetitek, megmutatni a szüleiteknek. Ha végeztek kaptok a kézfejetekre egy pecsétet, innen tudja a többi tanár, hogy végeztetek. Ezután szabad foglalkozás. Játszhattok az udvaron, vagy kereshettek édességet.

Erre nagy zsibongás támadt. Az Igazgató elmosolyodott.

- Elfelejtettem megemlíteni? Az összes teremben, a folyosókon, és az udvaron is rejtettünk el édességeket. A barátaitokkal és egyedül is kereshetitek őket. 

Hatalmas üdvrivalgás fogadta a bejelentést. 

Marcsi nénihez kocogtam. Hiába futottam így is várnom kellett, hogy valaki befejezze, mert nem jutott elég szék. Kicsit ideges voltam, hogy viszek egy törékeny tojást haza, de rájöttem, fölösleges. Műanyag tojások voltak, a Petiék később még dobálták is őket.

- Ne kapkodjatok!- figyelmeztetett Marcsi néni.- Nem elég, ha egy színűre befestitek. Csak akkor kaptok pecsétet és mehettek játszani, ha rendesen elvégzitek a feladatot.

 Izgulok. Szeretem a tojásfestést, és nagyon igyekszem, hogy szép legyen amit csinálok, de valamiért sokkal ügyetlenebb vagyok, mint a többi gyerek. Nem tudok se olyan szépen rajzolni, se úgy írni, mint ők. Hiába igyekszem.

- Nagyon szép lett, Lili.- dicsér a Tanító Néni.- Jár a pecsét.

- Köszönöm!- kiáltok boldogan. Egy pillanatra elfelejtek jó gyerek lenni és kicsit repkedek a kezemmel, de rögtön észbe kapok. Szerencsére Marcsi néni nem lesz mérges. Mindenről megfelejtkezve rohanok körbe az udvaron, majd be a folyosóra. Alig bírom kivárni, hogy az ellenőrnek kinevezett felsős lecsekkolja a pecsétemet. Sikerül többet is találnom mielőtt túl nagy lesz az édességre vadászók tömege.

Visszamegyek a kedvenc helyemre, ahol egy kicsit egyedül lehetek.

- Kár, hogy túl sokan vannak, hogy visszamehessek a terembe. Olyan buta vagyok. Ha eszembe jutott volna berakni a csokikat a táskámba gyűjthetnék köveket is.      

 Sose értettem Anya miért bosszús a kőgyűjteményem miatt. Ő is, apa is még a nagyszüleim is azt mondják mindig mindent gyakorolni kell. Muszáj gyakorolnom arra, amikor felnőttként hobbi paleontológus leszek. Mert folyton nem tudnám csinálni, ezért lesz csak hobbi. Az ásás nagyon egyszerű, a homokozóban mindig hatalmas lyukakat ások, de a sok utazás kifáraszt, nekik meg sokat kell utazni és a filmekben olyan sokszor kezet fognak egymással, én meg nem szeretem, amikor idegen emberek hozzám érnek.  

Ráadásul a Scooby Doo-ban és a Spongyabobban ist azt mondták, ha egy gyűjtemény régi, akkor lehet, hogy sokat fog érni. Lehet, hogy mire annyi idős leszek, mint Dagobert bácsi, annyi pénzem is lesz a kövekből.

- Lili! Lili!- a hang irányába fordulok. Eszter fut felém, kezében a tojásommal. Oda nyújtja nekem az alkotásomat.

- Marcsi néni szólt, hogy ezt nála felejtetted. Te is találtál csokit?

Felelet helyett büszkén megmutattam a telerakott zsebemet.

- Hogy te mit hagytál ki! Az egyik felsőst rajtakapták, hogy csokit lop. A Bori néni vette észre.- tényleg sajnálom, hogy ezt kihagytam. A felsősök magasabbak, mint Bori néni, de amikor leszidja őket, úgy összehúzzák magukat, mintha tangóharmónikák lennének. Elég vicces látvány.   

- Nem akarsz velünk játszani?

- Bocsi, túl sok volt a zaj, elfáradtam.

- Akkor szia!- kiáltotta és már el is rohant.

Nézem a gyerekeket, akik játszanak vagy beszélgetés közben csokit esznek.

Szétnézek. Nincs madár. 

- Nem csicsergik el Anyának, hogy rosszalkodtam. Egy csokiból nem lehet probléma. Milyen kicsi volt, egy második nem árthat. Ahogy Papa mondja, “három a magyar igazság”. Ez mintha töltve lenne valamivel, úgyis csak ki fog fojni.

Megkönnyebbülten vágtatok Anyához. Nem látszik bosszúsnak tehát még nem tudja. Kicsit megijedtem mikor megláttam az egyik tollast a kocsik között, de úgytűnik, nem kapott rajta.

- Minden rendben volt? Nem volt baj a locsolkodással?

- Az Osztályfőnök kiabált csak miatta a többiek élvezték.

- Milyen szagod van? Hazamegyünk ne ülj a kanapéra, hanem fürödj meg! Nem merted mondani, hogy csak a kezedre?

- Nem volt rá szükség.

- Az uzsonnát megetted?

- Nem.

- Akkor az jó lesz vacsira.

- Nem vagyok éhes.- Mindig így nyomta a hasamat a biztonsági öv?