Ó, halk menedék, suttogó csönd,te apró őr, ki világot ölelsz,zúgó tengerben szelídített örvény,szárnyad rejti a harsogást.
Velem vagy, mikor a világ kiált,árnyékot festesz a lármára,minden zaj egy könnyű porszem,ha szíved szövetét érzem.
De mi lesz, ha egy nap eltűnsz?Ha elveszel a mindenség…